Jeremiás 1,4-10.
"4. Szóla pedig az Úr nékem mondván:
5. Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közzé.
6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én!
7. Az Úr pedig monda nékem: Ne mond ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akihez küldelek téged és beszéld mindazt amit parancsolok néked.
8. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9. És kinyújtá az Úr az ő kezét és, megilleté számat, és monda nékem az Úr: Íme az én igémet adom a te szádba!
10. Lásd, én a mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj."
Isten megszólítja Jeremiást. A nevének jelentése "Isten (Jahve) megalapoz", "Isten felemel". Az Úr alkotta őt és ismerte (a héberben ez a szó nem csak egy felszínes ismeretet jelent, hanem egy nagyon szoros testi-lelki kapcsolatot). Ugyan úgy már születése előtt, de a megalkotása után megszentelte, ez azt jelenti, hogy magának külön választotta, az Istené Jeremiás. Az, hogy Isten ismer minket és az övéi vagyunk sok helyen előfordul (Gal 1,15, Ézs 43,1, Ézs 49,1). A hívők azért szentek (és nem csak azok akiket az emberek annak neveznek ki) mert Jézus Krisztus által az Atyáéi (pl. János 6,37-40), ezért használják az apostolok is a hívők megszólítására a szentek szót. Ez mekkora kiváltság! Tudatában vagyunk ennek, érezzük felelősségét?
Prófétának rendelte a népek közzé Jeremiást, a próféta feladata figyelmeztetni a vezetőket és a népet, ha eltérnek Isten akaratától, de Isten ígéreteit, áldásait is hirdetniük kell. Ez látszik a 10. versben is. A prófétai szolgálat ezt jelenti: ítéletet (gyomlál, írt, pusztít, rombol) és áldást és megmenekülést hirdetni (épít, plántál). Fontos látni, hogy egyiknek sincs értelme a másik nélkül. Veszélyes csak Isten szeretetéről beszélni, ha nincs mellette az ítélet amitől megment. És ha csak az ítéletről beszélünk a kegyelem nélkül az se igaz.
A prófétálás egy komoly feladat és érthető, hogy a fiatal ember megijed a megbízástól. Isten azonban bátorítja és megadja az alapot, hogy miben bízzon. Isten adja meg mit kell mondani, és ő mondja meg kinek kell mondani. És utána meg is erősíti egy tettel, megérinti Jeremiás száját. mindent Isten végez el, Jeremiásnak nem kell tennie semmit csak engedelmeskedni. Sokszor gondolok arra, hogy mit tegyek, vagy mit ne tegyek, de ennél sokkal egyszerűbbek a dolgok: engedni kell Istennek (Zsolt 37,5). Hatalmas feladatot kap Jeremiás, de hatalmas az is aki mellette van, mekkora bátorítás ez!
"4. Szóla pedig az Úr nékem mondván:
5. Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közzé.
6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én!
7. Az Úr pedig monda nékem: Ne mond ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akihez küldelek téged és beszéld mindazt amit parancsolok néked.
8. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9. És kinyújtá az Úr az ő kezét és, megilleté számat, és monda nékem az Úr: Íme az én igémet adom a te szádba!
10. Lásd, én a mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj."
Isten megszólítja Jeremiást. A nevének jelentése "Isten (Jahve) megalapoz", "Isten felemel". Az Úr alkotta őt és ismerte (a héberben ez a szó nem csak egy felszínes ismeretet jelent, hanem egy nagyon szoros testi-lelki kapcsolatot). Ugyan úgy már születése előtt, de a megalkotása után megszentelte, ez azt jelenti, hogy magának külön választotta, az Istené Jeremiás. Az, hogy Isten ismer minket és az övéi vagyunk sok helyen előfordul (Gal 1,15, Ézs 43,1, Ézs 49,1). A hívők azért szentek (és nem csak azok akiket az emberek annak neveznek ki) mert Jézus Krisztus által az Atyáéi (pl. János 6,37-40), ezért használják az apostolok is a hívők megszólítására a szentek szót. Ez mekkora kiváltság! Tudatában vagyunk ennek, érezzük felelősségét?
Prófétának rendelte a népek közzé Jeremiást, a próféta feladata figyelmeztetni a vezetőket és a népet, ha eltérnek Isten akaratától, de Isten ígéreteit, áldásait is hirdetniük kell. Ez látszik a 10. versben is. A prófétai szolgálat ezt jelenti: ítéletet (gyomlál, írt, pusztít, rombol) és áldást és megmenekülést hirdetni (épít, plántál). Fontos látni, hogy egyiknek sincs értelme a másik nélkül. Veszélyes csak Isten szeretetéről beszélni, ha nincs mellette az ítélet amitől megment. És ha csak az ítéletről beszélünk a kegyelem nélkül az se igaz.
A prófétálás egy komoly feladat és érthető, hogy a fiatal ember megijed a megbízástól. Isten azonban bátorítja és megadja az alapot, hogy miben bízzon. Isten adja meg mit kell mondani, és ő mondja meg kinek kell mondani. És utána meg is erősíti egy tettel, megérinti Jeremiás száját. mindent Isten végez el, Jeremiásnak nem kell tennie semmit csak engedelmeskedni. Sokszor gondolok arra, hogy mit tegyek, vagy mit ne tegyek, de ennél sokkal egyszerűbbek a dolgok: engedni kell Istennek (Zsolt 37,5). Hatalmas feladatot kap Jeremiás, de hatalmas az is aki mellette van, mekkora bátorítás ez!