Szabad akarat - Predestináció? Gondolatok

Ez a bejegyzés reagálás a Magyar Reformátusok - Reformed Hungarians facebook csoportban felvetődött beszélgetésre. Keretezve láthatóak a gondolatok amikre reagálok. Remélem hogy a válaszaim, megjegyzéseim jól követhetőek lesznek. Bevezetésképpen még annyi hozzáfűzni valóm van, hogy keressük, hogy a predestináció (az Isteni eleve elrendelés üdvösségre és kárhozatra) mennyire biblikus tanítás; illetve az emberi szabad akarat (szabad akarat a megtérésre, üdvösségre) mennyire biblikus gondolat. Lássuk Béres Krisztián felvetéseit a válaszaimmal:

Nos az eleve elrendelés "szerintem" a Biblia teljes kontextusát figyelembe véve a következő:

Rm 8,29. "Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között."

Figyeljük meg, hogy azzal kezdődik a vers, hogy "mert akiket eleve ismert". Isten úgy rendel el dolgokat, hogy közben mindent tud előre. Mi emberek az időt lineárisan fogjuk fel, Isten viszont e fölött van. Az embernek azért van szabad akarata, mert az Isten megengedi, mert olyan népet akar, aki önszántából és akaratából dönt úgy, hogy Isten tanítása szerint él.

A korábbi beszélgetésnek is témája volt és úgy tűnik fontos sarokpont az emberi szabad akarat védelmében, hogy Isten tulajdonságai közül az "előrelátást", mindentudásának az az aspektusa van kiemelve, tehát nem hogy minden létező tudás birtokában van, de a jövőt is ismeri mivel, hogy az idő felett áll és minden lehetséges emberi döntés kimenetelét ismeri, tehát tudja előre, hogy mit fogunk dönteni, az evangéliumot választjuk vagy sem. Isten mindentudását mint tulajdonság elfogadom. Isten ismeri minden teremtményét, még a megteremtése pillanata előtt: Galata 1,15; 139. zsoltár
De fontos kérdés, hogy Isten csak tud vagy irányít is? Tehát Isten nem csak passzívan tudja, hogy mi fog történni, vagy aktív formálója-e az Univerzumnak és azon belül az emberi történelemnek, emberi sorsoknak? Az emberi szabad akarat tanítása szerint Isten nem lehet az emberi sors irányítója, mert akkor sérül az ember önálló akarata és a döntés szabadsága. De a Bibliából az derül ki, hogy Isten a történelem Ura - lásd egyiptomi fogság, babiloni fogság (Ézsaiás 45), próféciák beteljesedése, üdvterv. Természetesen erre lehet mondani, hogy az ember szabad akarata csak a megtérésre vonatkozik és a többi esemény Isten kezében van, de mivel tudjuk, hogy a megtérés komoly változásokat indít el egy ember életében, nehéz azt feltételezni, hogy Isten az ember sorsában külön kezelné a megtérést és az élet más területét (pl. házasság, családalapítás, költözés, munkahely, stb). 

Ennek bizonyítéka (az emberi szabad akaratnak), hogy Isten felkínálja erre a lehetőséget.

5Móz 30,19 "Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;"

Tehát az ember szabad akarata mellett fontos érv az, hogy ha az embernek nem lenne szabad akarata akkor Isten miért kérne egyáltalán bármilyen döntést az embertől. És valóban a Bibliában sok olyan igehely van ahol az emberek döntésre vannak felszólítva Isten által. De ez valóban az emberi szabad akaratot igazolja? Szerintem nem. Isten ezek által pont azt akarja, hogy az ember ismerje fel, hogy önmagában csak a rosszra képes. Ahogy egy bekezdéssel korábban írtam pont itt az 5Mózesben is egy történelmi helyzetről van szó. Izrael el tudja-e kerülni a babiloni fogságot (ami az átok része az 5 Mózes 29-30 részében írottaknak)? Ha lenne emberi szabad akarat akkor eltudná, de mégse kerülte el. Hiába tudta, hogy van választási lehetőség mégis a rosszat tette. Vagy Isten látta előre hogy mi fog történni, akkor egyáltalán miért csábítja az áldással Izrael-t, ha úgyis csak az átok fog megtörténni? 

5Móz 29,2-4 "Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével: A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig."

Egy néhány verssel korábban maga az Úr mondja el, hogy Ő képes olyan szívet adni az embernek ami által felismeri a jót. Isteni beavatkozás nélkül Izrael népe csak arra képes, hogy egy 40 éves pusztai vándorlást kiérdemeljen magának. Nem bíztak az Úrban, mert az Úr nem adott nekik látást. Ez igaz a megtérésre is. Az ember bűnben, Istentől elszakadva születik és csak Isten képes az ember szívét az Ige és a Szentlélek által megváltoztatni, hogy mellette tudjon dönteni. Isteni beavatkozás nélkül az ember csak a kárhozatba tart. A törvény elsődleges szerepe, hogy az ember felismerje, hogy elveszett, nem képes a jóra. (gazdag ifjú története - Mk 10,17-27 - Jézus ezt mondja summázva az eseményeket: "Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges." - tehát az üdvösség kérdése Istennél van és nem az embernél) Na de menjünk tovább:

A kálvinisták szerint az embernek csak a rosszra van szabad akarata. A Biblia viszont Jézuson keresztül tanítja, hogy mindenki tud/képes rosszat is és jót is tenni.

Mt 7,11 "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!"

Az embernek Isten azt is megengedte, hogy Isten üdvözítő akaratának nemet mondjon.

Gal 5,4 "Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek"

Zsidók 6, 4-6. "Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt."

Valóban a kálvinizmus az ember elveszett voltát tanítja. A Rómabeliekhez írt levelében (Rm 3,10-12) azt tanítja Pál, de maga Jézus (Mt 19,17; Mk 10,18) is, hogy nincs jó ember, de ettől cselekedhet még valaki jót? Pál szerint nincs aki keresse Istent! Jézus példázatában csak relatív jóról esik szó, hogy az emberek valamit felfogjanak Isten irgalmáról, vagy ha nem akkor ellentmondás van a Bibliában.  De mivel maga Jézus is tanít az ember elveszett, jóra képtelen voltáról itt a Mt 7,11-ben csak is egy relatív jócselekedetről van szó - azaz egy gyereket élelmezni, jobb mint embert ölni, de ez kevés az üdvösséghez, nem itt van az üdvösség elnyerésének titka szerintem.

A második részre, hogy az ember Isten ellen is képes cselekedni:Az ember alapállása, hogy Isten ellen van. Szerintem ezen nincs mit magyarázni. Ha valaki nem fogadja el Krisztust sőt gyalázzák őt és cselekedetek által akar üdvözülni az valóban a kárhozatba tart. Itt én a Zsidók 6,4-6-ban nem látok olyan részt ami a "nemet mondásra" vonatkozna. Sőt egy elég komoly utalás van arra, hogy ha akarnának sem térhetnének meg (hol a szabad akarat? - Lehetetlen, hogy ismét megújuljanak a megtérésre...) Ezek az emberek elestek és módjuk sincs a megtérésre, lehetetlen a számukra. Pedig tudjuk, hogy vannak sokan akik fiatalkorukban Istenre nemet mondtak, de később mégis megtértek. Pl. Pál keresztyén üldözése és megtérése. Az ember "alap beállítása" a bűneset óta, hogy Istennel szemben él, a fő kérdés, hogy hogyan képes mégis megtérni, jól dönteni - A Mt 7,11-et itt nem tartom megalapozottnak (lásd fentebb), a Biblia több helyen beszél arról, hogy az ember nem jó. Ezt az ellentmondást fel kell oldani, hogy akkor az ember képes valódi jóra vagy nem. Erre várnék megoldást...

Reagálva pedig a Róma 8-ra

38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Ez azt jelenti, hogy ha pl én az Istennel akarok élni, akkor ezt a köteléket/szövetséget senki/semmi külső tényező nem tudja szétválasztani, hanem csakis a kötelék/szövetség tagjai (csakis én vagy Isten).

Az emberi tényezőre fentebb említettem a zsidók 6-ban leírtakat, az Istenre pedig ott a példa, hogy felbontotta az első szövetséget az Ő népével a paráznaságuk miatt.

Jer 3,8 "És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott."

Zakariás próféta könyve 11:10 Fogtam a jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem.

Ezt a részt nem értem... Ennek kérném bővebb kifejtését. Mikor jön létre a szövetség? Mikor szűnik meg? Ha én akarom hogy megmaradjon, de Isten nem akkor mi történik, vagy fordítva? Az Isten-ember szövetsége nagy téma és nem tudom, hogy ez az emberi szabad akarathoz hogyan kapcsolódik. Isten szerelme egy szövetségi forma? Egy házasság az az, és a szerelemre épül, de itt nem házasságról van szó, hanem csak Isten szerelméről. Ha Isten valóban felbontotta volna a szövetségét Izraellel, akkor Jézus nem született volna meg... Itt valami nagyon sántít. Ezt a gondolatmenetet tisztázni kellene.

Na de hogyan is van az Isten kiválasztása, eleve elrendelése és az ember szabad akarata?

Isten mindent tud előre és ismer mindenkit, jókat és gonoszokat. Ő meghatározta, hogy mi a jó és mi a rossz. Eleve elhatározta, hogy azok akik az Isten szerinti jót akarják választani, azok az Ő kiválasztott népe legyenek, azok viszont, akik ellenszegülnek az Isten szerinti jónak elkárhozzanak. Mivel a bűnös ember magát nem tudja megtisztítani, ezért az Isten mindent elkészített, csak ingyen el kell venni/fogadni hit által (János 3,16 vagy Rm 3,24 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,). 

Annak ellenére, hogy Isten tudja kik lesznek az ellen szegülők mégis megalkotta őket és személyválogatás nélkül felkínálja a választás lehetőségét (pedig tudja, hogy mit fognak választani), de így ezek az emberek immár csakis a saját döntéseik miatt kárhoznak el és nem az Isten döntéséből és nem mondhatják, hogy "de hát nekem lehetőségem se volt üdvözülni".

1János 2:2 "mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is."

Mindazáltal Isten felhasználja őket az Ő hatalmának és haragjának bemutatására.

Róma 9:17 "Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."

Róma 9:22 "Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?"

Isten nem a "hasára csapva" kegyelmez meg egyeseknek.

Rm 9,15 "Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek."

Isten elmagyarázta érthetően, hogy mi módon lehet üdvözülni. A válasz pedig, egyedül a benne való hit által (és amint feljebb bebizonyítottam, ez az ember döntése).

Vagyis aki hisz, annak az Isten megkegyelmez és megkönyörül. Ezt Ő döntötte el, hogy ez legyen a Hozzá vezető út.

Végre rátérünk a témára :) Természetesen a korábbiak is fontos alap, hiszen látjuk, hogy mi a gondolat menet alapja. Próbálom összefoglalni mit értettem meg az eddigiek alapján: a) Isten csak tud, de nem irányít, hiszen ha irányít, akkor nincs szabad akarat - ezt nem tudom másképp értelmezni, nem tudom ezt hogy lehet feloldani a szuverenitás és a szabad akarat közötti feszültséget b) Isten erkölcsi törvényt szab, és csak az üdvözül aki ezt a szabályt be tartja. c) A szabályt betartani nem tudjuk, de Isten kegyelemből a hit által mégis lehet üdvösségünk, melynek kulcsa Krisztus áldozata. d) A hit az egy döntés ami az emberen múlik. Isten bár tudja, hogy kik vesznek el rossz döntésük miatt, mégis megteremti őket és beleengedi a kárhozatba, mondván, hogy így nem az Ő felelősége, hanem az emberé. Ez így rendben is lenne, nem egyszerűbb mint a predestináció tana, de cserébe legalább ugyan olyan nehezen (meg)érthető. De ahogy korábban is írtam itt a fő probléma számomra Isten szuverenitásával való összeférhetetlenség. Az történik-e amit Isten akar vagy sem? Vagy ha az történik amit Isten akar, pl Júdás árulja el Jézust, akkor Júdásnak ebben nem volt szabad döntése. Ha pedig mégis volt szabadsága, de Isten ezt tudta előre és mégis megteremtette Júdást, és Júdás szabadon döntött amellett hogy a nyilvánvaló messiást elárulja, akkor ugyan az a helyzet mint a predestináció tanánál csak Júdásé a felelősség és nem Istené. Tehát ha csak azért vezetjük be a szabad akaratot, hogy az emberé legyen a felelősség, de ugyan az történik mint a predestináció esetében akkor én ezt felesleges logikai csavarnak érzem. Teljesen mindegy, hogy Isten valakit kárhozatra rendelt vagy Isten tudja, hogy elkárhozott még mielőtt megteremtette és mégis megteremti és kárhozatra jut: a végeredmény ugyan az. Látszólag van szabadság, de közben mégse... Volt lehetősége üdvözülni? Papíron igen, de ha megszakad se üdvözül, mert Isten látta előre, hogy el fog kárhozni. Na de mit mond a Biblia? 1Jn2,2 - Igen a Bibliában számos helyen szerepel Krisztus áldozatával kapcsolatban a minden, mindenki egész világ kifejezés (kozmosz és panta szavak). Ha végig nézzük a Bibliát ezek a kifejezések nem minden esetben jelentik a minden egyes embert, a szöveg környezet alapján kell eldönteni, hogy mi a pontos jelentése. Ha igaz a predestináció akkor a megváltással kapcsolatban nem lehet a jelentése "minden ember", ha pedig az emberi szabad akarat az igaz akkor lehet igaz ez a jelentés. Róma 9,17 - Itt szerepel az elrendelés. Hogy Isten a Fáraót elrendelte - Ez az igevers a predestinációt igazolja. A kálvinizmus sehol nem mondja, hogy Isten hasra ütés szerűen üdvözülne, ez az állítás hazugság. A kálvinizmus azt mondja, hogy Isten szuverén, szereteten alapuló döntése alapján üdvözül valaki, személyválogatás nélkül, hogy ne dicsekedjen senki, hanem Istent dicsőítsük. 

Következő igevers

Jn 6,44 "Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon"

Isten mindenkit hív/vonz az Ő Fiához, ezáltal az üdvösségre, a Vele való örök életre.

A fentebb bemásolt 1 János 2,2-ben látható, hogy az Isten Fia mindenkiért meghalt, ezáltal felkínálva az üdvösség lehetőségét. De figyeljük meg az Atya oldaláról ugyanezt:

1 Tim 2,3-4. "Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson."

Isten ezt akarja, miközben tudja, hogy nem így lesz, mert nem minden ember akar üdvözülni!

A Jn 6,44-ben nem szerepel az hogy Isten mindenkit vonz. - Itt kaptam egy észrevételt, hogy a mindenki kifejezés a 1Jn2,22-ből jött ide -  De a két igét nem tudom egymással összekötni, mert az egyik a hívásra vonatkozik a másik Jézus áldozatára. Azt elfogadom, hogy Jézus halálának nincs korlátja, akár az egész emberiséget megválthatná, de az Atya vonzása már nem vonatkozik mindenkire és ezért nem is lehet kijelenteni, hogy az Atya mindenkit vonz/hív. Milyen szuverén Úr az aki hív, de annak nincs eredménye? Aki teremtette az Univerzumot szavával, népek létrehozója és elpusztítója, nem tudja véghez vinni amit akar?

1 Tim 2,3-4 Ha Isten olyat akar ami nem fog teljesülni akkor az normális? Tényleg redegradáljuk  amindenható Urat egy tehetetlen öregember szintjére? Az aki formálta a Földet, a csillagokat, népeket emelt fel és pusztított el - Ez az Isten nem tudja véghez vinni amit akar? Ki a nagyobb Úr az ember vagy az Isten?

Egy nagy tévedést fedeztem fel a kálvinista predesztinációban, mégpedig azt, hogy A HIT ISTEN AJÁNDÉKA! Ezzel tényleg kilőjük azt a lehetőséget, hogy az ember maga döntsön az üdvössége felől. A kálvinisták a fenti állítást a következő versre alapozzák:

Ef 2,8 "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."

Figyeljünk arra, hogy az írás a kegyelmet nevezi Isten ajándékának és nem a hitet! A hit úgymond egy "kinyújtott kéz" az Isten kegyelme felé. A hit nem más, mint az Istenbe vetett bizalom, hogy megajándékoz a kegyelmével és így üdvözülhetünk. A hit a mi döntésünk, mert minden embert a saját döntései/cselekedetei szerint fog Isten megítélni.

Hós 14,5 "Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom."

A kegyelem van Istentől az Ő Fia által ingyen, az emberek dolga pedig ezt hittel elfogadni 🙂

Minden tisztelettel várom az észrevételeit, bibliai alapon való ellenérveit.

Most jut eszembe, hogy nem is ejtettem szót arról, hogy Isten az ember szabad akarata mellett is szuverén, mindenek felett álló Isten, aki az Ő akarata szerint kormányozza a világot (megengedve a gonoszságokat) és vezeti az Ő népét, oltalmazva a gyermekeit a gonoszságtól, de senkire emberre nem kényszeríti az üdvösséget.

Jel 3,20 "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

 Igen lehetséges, hogy az Ef 2,8-ban az ajándék jelző a kegyelemre vonatkozik és nem a hitre, de a görög nyelvtanászik szerint ez nem igaz. Bár ha maradunk a magyar fordítás értelmezésén és felvetjük, hogy nem Pálnak van igaza a határozói kapcsolatnál még sok ige hely van ami igazolja, hogy Isten adja a hitet:

Ján 17,6 "Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották."

ApCsel 2,47 "Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel."

ApCsel 16,14 "És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala."

Róm 12,3 "Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."

1Kor 3,5 "Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta."

2Thessz 1,11 "Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával."

Jak 2,5 "Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?"

A Hós 14,5-ben is elhangzik, hogy Isten gyógyítja a hűtlenséget, nem az ember. Isten nélkül az ember folytatná a hűtlenségét, mert romlott a szíve.

Valóban nem került szóba, hogy mégis hogy egyeztethető össze Isten szuverenitása és az emberi szabad akarat. Ennek magyarázatát szívesen meghallgatnám/olvasnám, mert szerintem itt a legnagyobb az ellentmondás a Bibliával. A kálvinizmusnál tisztasor, hogy amit Isten akar az történik, azt nem akadályozhatja meg semmi. A Biblia egyértelműen tanítja, hogy Isten az emberi sorsok és a történelem Ura.

Mi a reformáció?

Mit ünneplünk ebben az évben? Miről szól a reformáció? Mi történt 500 éve?

2017-ben van az 500 éves évfordulója annak, hogy Luther Márton kitűzte 95 tételből álló vitairatát a wittenbergi várkapura. Ez a reformáció születésének az éve, ezt ünnepeljük, erre emlékezünk. De olvasva a híradásokat, beszámolókat az eseményekről, programokról azt látom, hogy a szervezők akarva vagy akaratlanul elsiklanak a reformáció lényege mellett.

Szó esik arról, hogy milyen fontos változások történtek a kultúrában, művészetekben, oktatásban, politikában, gazdaságban, de nem esik szó arról, hogy ezeknek mi az alapja. Az eredményeket ünnepeljük a forrás helyett. Mit fedezett fel Luther és Kálvin aminek ilyen hatalmas, mindent átformáló ereje lett?

A reformáció alapja az öt sola

A reformáció lényege nagyon jól megérthető és megragadható öt hittételben:

Sola Scriptura - Egyedül a Szentírás

Isten szava, kijelentése egyedül a Szent Biblia. Ha valaki megakarja Istent ismerni, tudni akarja, hogy mi az Ő terve, akarata, hogy mit adott nekünk és mit kér tőlünk azt csak a Bibliából ismerhető meg. Nincsen más kijelentés. A reformátoroknak ez a felismerése vezetett oda, hogy a Bibliát lefordították és elkezdték sokszorosítani, hogy minél több emberhez eljusson. Ez megalapozta a nyomtatás elterjedését, és a nemzetiségi nyelvek fejlődését, a magyar nyelv fejlődésében nagyon sokat jelentett Károli Gáspár bibliafordítása.

Ha meg akarjuk ismerni Istent, a keresztyénséget akkor olvassuk a Bibliát, máshonnan nem ismerhető meg.

Sola Fide - Egyedül hit által

Luther szerint ezen áll vagy bukik az Egyház, a keresztyénség. Ennek a hittételnek a lényege, hogy Istennek tetszeni, Istennel kapcsolatba lépni csak hit által lehet. Nincs más út, nem lehet Isten lekenyerezni cselekedetekkel, pénzzel. Isten csak hittel ragadható meg! A "jó cselekedetek" csak következmények és nem eszközök az Istennel való kapcsolatban.

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." Zsidókhoz ít levél 11. részének 6. verse 

"Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él." Rómabeliekhez írt levél 1. részének 17. verse

De mi a hit? A hit az Isten, Jézus Krisztus szavába vetett bizalom és az annak való engedelmesség. Isten szól a Bibliában és én azt bizalommal elfogadom és az életemben fontos lesz, legfontosabb lesz.

"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által." Rómabeliekhez írt levél 10. részének 17. verse

Sola Gracia - Egyedül kegyelem által

A keresztyénség tanítása az az hogy az emberiség elveszett, nyomorult, Istentől elszakadt állapotban van. De ezt látjuk napról napra mikor betegséggel, halállal, nyomorral szembesülünk. Bántjuk magunkat, egymást, harag, gyűlölet vesz minket körbe és mi magunk is haragszunk és gyűlölünk. Próbálunk ez ellen küzdeni és jó megélni a szeretet, boldogságot, de érezzük, hogy a világban baj van. Ennek az állapotnak az oka a Bűn. Ez az Istennel megromlott kapcsolat állapota, ennek következménye a kisbetűs bűnök is, hogy nem tudjuk egymást és Istent szeretni.

De hogy lehet ebből az állapotból kikerülni? Hogy lehet Istennel újra kapcsolatom? Hogy szabadulhatok meg az engem nyomasztó bűnöktől? A válasz a Bibliában van amit a reformátorok szintén újra felismertek (hiszen ezt már korábban az apostolok hirdették):

Isten lép felénk! Ő kegyelmez rajtunk és szabadít meg minket a bűn rabságából és nem azért mert mi olyan szépek és okosak vagyunk hanem kegyelemből, azért mert szeret minket. Azért kegyelem, mert nem érdemeljük meg, de Isten mégis megteszi.

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." Efézusbelieknek írt levél 2. részének 8. és 9. verse

Tehát nem a jócselekedetekkel lehet kiérdemelni az üdvösséget (Istennel helyreállt kapcsolat, a boldogság és örök élet forrása), hanem azt Istentől kapjuk.

Solus Christus - Egyedül Krisztus által

De Isten hogyan kegyelmez? Bűneinkért büntetést érdemelnénk, de Isten mégis kegyelmez, hogy teheti ezt meg? Úgy hogy azt a büntetést ami mi érdemelnénk azt az Ő fia, Jézus Krisztus szenvedte el. Ezt a legnehezebb megérteni. Még talán azt meg is értjük, hogy nem vagyunk tökéletesek, vannak bűneink, amik zavarnak minket, nem szeretnénk ebben az állapotban maradni és jó hogy Isten nem is akar minket ebben az állapotban hagyni :) De annyira meg van bennünk, hogy majd mi kiküzdjük magunkat, templomba járunk, adakozunk, jótékonykodunk, próbálunk szeretni, még az ellenségeinket is, próbálunk törleszteni, hogy Isten szeretetét kiérdemeljük, de Isten azt mondja hogy nem, nem így jutsz közel hozzám, hanem Jézuson keresztül és csakis rajta keresztül.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János evangéliumának 3. részének 16. verse

Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség

Ez az utolsó hittétel és ahogy látjuk összefoglalja a korábbiakat. Isten teremtette ezt a világot, Ő az ura mindennek, és bár az ember szembefordult vele, fellázadt, Isten helyére akartunk lépni, de Ő mégse hagy minket ebben az állapotban, szeret minket, megkegyelmezett rajtunk és elküldte Jézust, aki szenvedett és meghalt helyettünk, hogy mi éljünk. Isten csodálatosan munkálkodik. Erről szól a reformáció!

Persze jó és hasznos ha a következményekről is beszélünk, hogy Isten megismerése milyen komoly változásokat okozott, de valahogy azt látom, hogy pont Jézus Krisztus, az ő áldozata, a megváltásunk, a keresztyén élet alapjai maradnak ki a megemlékezésekből. Remélem hogy ez változni fog és azt fogjuk ünnepelni akit valóban kell, Jézus Krisztust, aki meghalt a bűnösért, értem, értünk, hogy éljünk és aki vissza fog jönni és uralkodni fog.

Egyedül...?! - Könyvajánló

Ez a könyv kifejezetten egyedülálló lányoknak íródott és ezt az alcím is megerősíti: Válasz Krisztust követni akaró férjhez nem ment lányok néhány égető kérdésére. Mégis olyan tartalommal bír, ami miatt mindenkinek ajánlani tudom aki szeretne hitben erősödni és problémát jelent Isten akaratának követése.

Az egyedüllét, magány az egyik legfájdalmasabb állapota az embernek, mert Isten minket kapcsolatra teremtett saját magával és egymással is. És a magány az az állapot amit talán már mindenki megtapasztalt az élete során rövidebb hosszabb ideig. Kapcsolatokra vágyunk, egy társra akivel osztozhatunk örömben, bánatban, egymás terhét hordozhatjuk és szolgálhatunk. A könyv is a már jól ismert mottóval indít: "Nem jó az embernek egyedül..." 1Móz 2,18 

A szerző körbejárja az egyedüllét okait, következményeit és kiutat mutat a a lelki fásultságból. Mindezt úgy teszi, hogy végig Isten szentségét, hatalmát, kegyelmét és szeretetét ragyogtatja föl. Vannak részek amik kifejezetten lányoknak szólnak, ezek eléggé gyakorlatias dolgokról szólnak, de mégis rámutat minden fájdalom gyökerére is: az Istentől való elszakadás. Ez mindenkit érint ezen a földön, hívőt és hitetlent is, hiszen az egyedüllétből, magányból fakadó fájdalom és kiszolgáltatottság a bűn következménye az életünkben. Mégis van ebből kiút és ezt Krisztusnál találjuk meg és ez a könyv is Őhozzá vezet. Nem apácaságra hív és nem is randizási tanácsokat ad, hanem arra, hogy Isten dicsőségére hogyan élhetünk minden helyzetben.

Cím: Egyedül...?!

Szerző: Tóth Eszter

Kiadó: Evangéliumi Kiadó 1998

ISBN 963 901275 0

Világosságnak lenni mégha sötét is van

A hívők sokszor szembesülnek azzal, hogy bár Istent követik, de mégse úgy történnek a dolgok ahogy azt ők szeretnénk. Persze ebből nem szeretném magamat se kivonni, mert én is megélem, hogy keresztyénként is sok kísértéssel, bűnnel küzd az ember és ez nem könnyű, elkeserít.

Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék most megvilágítani amire mostanában jöttem rá:

1. Isten teremtési rendje a bűnesettel megromlott. Ez főleg az egyedüllét kapcsán terhelt meg. Hiába hangzik el Isten szájából, hogy nem jó az embernek egyedül (1Móz 2,18) mégis hívő fiúk és lányok lesznek magányosak. Ez nem Isten büntetése, hanem egyszerűen a bűn következménye, aminek mint a bűn alárekesztett világban mi is részesei vagyunk sokszor éppen úgy, hogy mi magunk teszünk valamit Isten akarata ellen.

2. A másik, hogy Istennek a nehézségeken keresztül is terve van az életünkkel, és az az akarata, hogy Őt dicsőítsük. Ezért nem szabad magunkba roskadni, hanem keresnünk kell ezt a célt. Egyedül vagyok? Ez időt ad szolgálatra. Szegény vagyok? Példa lehetek, hogy nem a földi kincsek tesznek boldoggá. Munkahelyi konfliktus? Tudok szelíd és alázatos lenni vagy éppen hű lenni Istenhez. Csalásra kényszerítenek? Fontosabbnak mutatni Istent és a tiszta lelkiismeretet, igazságot a munkahelyemnél. Így tudunk csak igazán világítani, a sötétségben ragyog fel leginkább a fény.

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és világítson mindazoknak akik a házban vannak. Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté evangéliuma 5,14-16

Karácsony - Ajándék

Közeledik Karácsony. Nagy a felhajtás, a boltok villogva hirdetik a nyitva tartást, akciókat. Emberek nyüzsögnek, nézelődnek, hogy hol, mit és milyen olcsón lehet beszerezni. És ennek az egésznek az oka, mert Karácsonykor ajándékozunk. Ki többet, ki kevesebbet, valaki kényszeredetten, más pedig nagy örömmel, lelkesedéssel. Vannak akik már hátradőlve várakoznak, mert már meg van minden, valakik pedig még mindig gondolkoznak, hogy mivel szerezhetnének örömet a másiknak és szorítja őket a határidő, mert tanácstalanok.

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már rajta, hogy hogyan kapcsolódik az ajándékozás a Karácsonyhoz?

Karácsonykor a názáreti Jézus születését ünnepeljük. Bár manapság ez már egyre inkább elfelejtődik, elvétve utal erre bármi is. Ha végig nézünk az interneten, a városban, faluban ahol élünk, a tévében sok mindent látunk: télapókat, angyalkákat, csillogó, díszes fenyőfákat, hallunk a szeretet ünnepéről. Megéljük mint egy év végi egy-két hetes pihenő, mikor elfelejthetjük a munkát és a családunkra figyelünk. Pedig a Karácsony oka Jézus Krisztus. Európa keresztyén gyökerei meghatározták, hogy ennyire a kultúránk része lett ez az ünnep. Bár pontosan nem tudjuk, hogy Jézus mikor született, de ez a decemberi néhány nap, a téli napforduló utáni időszakot jelölték ki több száz éve, hogy az Isten földre jövetelének az ünnepe legyen. Ezt az akkori még többségben más vallású emberek is elfogadták, de mégse a Napot, csillagokat vagy a földanyát ünnepelték, hanem a keresztyénség Istenét. De mégis, hogy jön ide az ajándék? Ha meg akarjuk találni a választ a Bibliát kell elővenni:

"Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." Rómabeliekhez írt levél 6,23

Tehát Isten az örök életet ajándékozta nekünk akkor amikor Jézus a földre jött. De miért volt erre szükség? A választ az első mondat adja meg. "Mert a bűn zsoldja halál" Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk, szeretteink halnak meg, a halál, a bűn szedi áldozatait. Sokszor mondják, hogy ez az élet rendje, hogy születünk, élünk és meghalunk. De ahogy látjuk és érezzük, lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem ez a normális. A halál nem természetes dolog, egész lényünk tagadja és irtózik a haláltól, az elmúlástól. És ahogy látjuk a halál oka a bűn. A halállal ellentétben a bűnnel egész jól elvagyunk, naponta füllentünk, hazudunk, lopunk,megkívánjuk más barátját, barátnőjét, férjét, feleségét, gondolatban elkívánjuk mások pénzét, kocsiját, és néha megfojtanánk a másikat egy kanál vízben annyira haragszunk. Ez ott van az én életemben és mindenki más életében is, szíve mélyén senki sem tudja azt mondani, hogy én teljesen ártatlan vagyok és sokszor nem is küzdünk a bűn ellen, csak sodródunk vele, kínozzuk egymást, sok fájdalmat okozva magunknak és egymásnak... És ezután jön a halál, nem kerülhetjük el. De itt jön az ajándék :) Az örök élet. Nem kell, hogy ebben a 22-es csapdájában szenvedjünk, mert van kiút, ami olyan mint egy ajándék. Nem lehet kiérdemelni, csak elfogadni attól aki adja. Sokszor az ajándékozásunkat áthatja az a gondolat, hogy jó adni, de még jobb kapni. Adunk, hogy mi is (vagy mert mi is) kapunk. És izgatottan bontogatjuk a díszcsomagolást és leplezetlenül vagy leplezve csalódunk, vagy éppen örülünk az ajándéknak. Istennél nincs zsákba macska: az ajándék az örök élet. Ez az az állapot mikor nincs fájdalom, szenvedés és halál, az ami "természetes" lenne. És ez miért ajándék? Mert nem kiérdemelhető és nem visszafizethető. Isten a mindenség ura, megvan mindene, nincs szüksége imákra, jó cselekedetekre, pénzre vagy szolgákra. Angyalseregek ugranak parancsára, övé a Föld és az egész Univerzum, nem szenved szükséget semmiben de az embereket mégis szereti és ajándékképpen nekik adja az örök életet Jézus Krisztusban. Ő szenvedte el a büntetésünket a bűn miatt, meghalt helyettünk a kereszten, ezért ha rá hivatkozunk, akkor vagyunk jogosultak az ajándékra. Karácsonykor, mikor Jézus Betlehemben megszületett a fiatal szűz Máriától, Isten ezt a csodálatos ajándékot adta nekünk. És mi is ezt próbáljuk a magunk módján utánozni ezen az ünnepen. Járjon ez a fejünkben mikor ajándékot adunk, kapunk, hogy Isten milyen ajándékot adott nekünk. És ha zavarnak bűneink, a halál, akkor tudjuk, hogy Jézusnál megkapjuk ajándékba az örök életet, de csak is nála, és őt a legjobban a Bibliából ismerheted meg. Olvasd bátran!

"Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet." 
János evangéliuma 4,10

Isten nem felejt

Jeremiás 2,1-9

"1. Majd szóla az Úr nékem, mondván:
  2. Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az
Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a
mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
  3. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik
emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt
mondja az Úr.
  4. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
  5. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti
atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és
hiábavalókká lettek?
  6. Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket
Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és
járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen
nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
  7. És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel
és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én
földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
  8. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem
ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták
pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
  9. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!"

Isten szól Jeremiáshoz és megmondja neki, hogy milyen üzenetet adjon át a népnek, Izraelnek. Hangosan, kiáltva, kell szólnia. Fel kell ébresztenie az országot, figyelmeztet és nem csendben meghúzódva, hanem mint aki életet ment. A népnek meg kell hallania Isten szavát, nem kerülheti el senki figyelmét.
Isten emlékezik a népre. Minden együtt töltött időt számon tart, nem felejtkezik el semmiről. Emlékezik arra mikor az egyiptomi fogságból megszabadította őket. Ekkor a nép egyedül Istenben bízva követte Őt a pusztában (sivatagban). Ott megvalósult az Istenre utaltság, és ahogy a menyasszony ragaszkodik a vőlegényhez, és számít annak védelmére, szeretetére a nép is úgy ragaszkodott az ő urához. Izrael szent volt Istennek, azaz kiválasztott, elkülönített az Isten számára. Akik rátámadtak, vagy bántották azok Isten haragjával néztek szembe, és ha ténylegesen megnézzük az exodus történéseit Isten valóban harcolt a népéért, etette, itatta őket, habár a nép akkor is sokszor kishitű volt. Mint Krisztusban hívők, Isten kiválasztottai ne feledkezzünk meg erről. Mi is szentek vagyunk, az Ő kiválasztottai. Ő tesz minket szenté és hálából szent életet élünk, azaz Urunknak, Megváltónknak kedves, Őt dicsőítő életet élünk. Ő pedig őriz, vigyáz ránk, mindig.

A 4. verstől Isten kérdezi a népet, hogy miért fordultak el tőle. Hazugnak, megbízhatatlannak találták urukat? Ugyan is az emberek elidegenedtek Tőle. Az elidegenedés elkóborlást, távol kerülést jelent itt. Elkezdtek hiábavalóság után járni és hiábavalóvá is lettek ezután... Ha Istenéi vagyunk és mégis őt semmibe vesszük, akkor mi is semmik leszünk, hiszen Ő adja meg a mi identitásunkat. A nép annyira elfelejtkezett Istenről, hogy már nem is emlékezett az Egyiptomból való szabadulásra. Nem emlékeznek se a szabadításra, se a gondviselésre. Itt egy fontos tanítása lelhető fel a Bibliának: Ha Isten nélkül vagyunk, akkor bűnben vagyunk. Nem az a bűn, ha hazudunk, vagy ha gyilkolunk, hanem az ha Isten nincs az életünkben. Ádám és Éva a bűnesetkor Istent veszítette el és ennek lett a következménye az a sok lelki és testi nyomorúság amit ma is látunk. Izrael eltávolodott Istentől és egyből hiábavalóvá és bűnözővé lett (megfertőztette és utálatossá tették az ígéret földjét), nem maradtak meg egy semleges állapotban. Aki nem Istené az bűnös és elkárhozik, hogy az ember megmeneküljön Krisztushoz kell menekülni.
A bűn lista folytatódik a 8. verstől: A sem a papok sem a törvény magyarázói nem ismerték Istent, pedig a templomban Neki kellett volna áldozniuk és az Ő törvényeit kellett volna a nép számára elmagyarázni. A pásztorok a nép vezetőit jelenti ebben a kontextusban. A próféták bálványok szavát hirdették nem Istenét. Teljes felfordulás volt a királyságban, senki nem azt csinálta amit kellett volna. A külsőségek megvoltak: voltak papok, voltak próféták és voltak törvény magyarázók és bírók, de nem Istent képviselték, ahogy azt kellett volna.  Ezért Isten perbe száll népével és megítéli, jogosan.

Tanulás

Elnézést a hosszú kihagyásért, de nem nagyon volt időm a blog írására. De lássuk az első rész végét:

Jeremiás 1,11-19

"11. Szóla továbbá nékem az Úr mondván: Mit látsz Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12. És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
13. És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
14. És monda nékem az Úr: Észak felől támad veszedelem e földnek minden lakosára.
15. Mert ímé, előhívom én  az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
16. És kimondom ítéletemet felettök az ő mindenféle gonoszságokért, minthogy elszakadtak tőlem és idegen isteneknek áldoztak és tulajdon kezeik munkáit imádták.
17. Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged tőlük!
18. Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind az egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
19. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak tégedet."

  Ennek a szakasznak az első felében Isten tanítja a fiatal prófétát a látások értelmezésére. Ezek a látomásokat nem módosult tudatállapotban látja Jeremiás, se más próféta. Az egyes jelképek megértéséhez, magyarázásához értelem kell. Itt is fontos kiemelni, hogy nem a saját maguk kitalációja alapján prófétálnak Isten emberei, hanem csak azt mondják el amit Isten rájuk bíz. Ez egy nagyon fontos különbség a hamis prófétákkal kapcsolatban. A próféták Isten igéjének hirdetői saját korukban, közösségükben.  A törvény alkalmazását magyarázzák a népnek. Nem is jövendő mondók, de amit Isten elébük ad azt elmondják. A hamis próféták saját gondolataikat mondják el, vagy éppen a mindenkori vezető kívánságának megfelelő jövendöléseket tesznek (pl. Jer 8,11).
Az első kép amit Jeremiás lát a mandulavessző. Ahogy a mandula korai virágzása a tavasz biztos közeledtét jelzi , úgy teljesedik be az amit Isten mond. Amit ő elrendel az meg is fog történni semmi nem akadályozza meg (pl. Jób 38). A második kép az ítélet képe. Egy forró üst jelképezi Isten ítéletét amely északról érkezik, ezzel utalva a Kaldeusokra, a Babiloni birodalomra. Isten kollektív ítéletet gyakorol, az egész népet megbünteti. A nép vezetőinek gonoszságát az egész nép megsínyli. Ha a népben vannak istenfélő emberek azok is meghalnak  vagy elhurcoltatnak (Dánielék). Az ország vezetőinek felelőssége hatalmas, de éppen emiatt vezetők és Isten jogosan kéri tőlük számon, hogy a népet bálványimádását engedik vagy éppen bálványozásra buzdítanak. Pontosan illik ide a 18. vers, Jeremiásnak ezért kell a királlyal, fejedelmekkel és papokkal beszélnie.
  Az ítélet oka az hogy a kiválasztott nép elszakadt Istentől, ahelyett hogy teremtőjüket imádnák, dicsőítenék és hirdetnék a világban. Saját teremtményeiket istenítik.
  A prófétaságra fel kell készülni. Jeremiásnak fel kell öveznie magát (útra készen) és Isten szavát kell mondania még ha kellemetlen is. Érdekes az a fél mondat amit Isten mond a 17. versben: ha megriadsz tőlük maga Isten riasztja el Jeremiást. Egy kommentárban erről azt olvastam, hogy az Isten félelme erősebb minden félelemnél. Valamint itt van szerintem a hitnek az alapja is, megbízok-e Istenben, bele kapaszkodok-e az ő ígéreteibe és akkor nem árthat nekem semmi (Róm 8,31). A hit, hogy Jézus Krisztus eltörölte bűneimet, az óember meghalt vele a kereszten egy teljesen megváltozott életre visz. A Krisztus előtti életnek semmi köze nincs a Krisztus utánihoz és ennek a titka a hitben rejlik és nem a cselekedetekben, de a hitnek a megváltozott cselekedetek a gyümölcsei.
  Isten biztatja és megerősíti Jeremiást. Nem ígér neki békét és teljes elfogadást. Az emberek viaskodni fognak az Úr szava ellen. A bűnös ember Isten ellensége, reakciója csak ez lehet. De nem fogják legyőzni őt, mert Isten ott van mellette és megmenti. Nagyon nehéz feladatott kapott Jeremiás, de ahhoz meg is kapta az erőt.