Isten nem felejt

Jeremiás 2,1-9

"1. Majd szóla az Úr nékem, mondván:
  2. Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az
Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a
mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
  3. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik
emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt
mondja az Úr.
  4. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
  5. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti
atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és
hiábavalókká lettek?
  6. Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket
Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és
járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen
nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
  7. És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel
és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én
földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
  8. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem
ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták
pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
  9. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!"

Isten szól Jeremiáshoz és megmondja neki, hogy milyen üzenetet adjon át a népnek, Izraelnek. Hangosan, kiáltva, kell szólnia. Fel kell ébresztenie az országot, figyelmeztet és nem csendben meghúzódva, hanem mint aki életet ment. A népnek meg kell hallania Isten szavát, nem kerülheti el senki figyelmét.
Isten emlékezik a népre. Minden együtt töltött időt számon tart, nem felejtkezik el semmiről. Emlékezik arra mikor az egyiptomi fogságból megszabadította őket. Ekkor a nép egyedül Istenben bízva követte Őt a pusztában (sivatagban). Ott megvalósult az Istenre utaltság, és ahogy a menyasszony ragaszkodik a vőlegényhez, és számít annak védelmére, szeretetére a nép is úgy ragaszkodott az ő urához. Izrael szent volt Istennek, azaz kiválasztott, elkülönített az Isten számára. Akik rátámadtak, vagy bántották azok Isten haragjával néztek szembe, és ha ténylegesen megnézzük az exodus történéseit Isten valóban harcolt a népéért, etette, itatta őket, habár a nép akkor is sokszor kishitű volt. Mint Krisztusban hívők, Isten kiválasztottai ne feledkezzünk meg erről. Mi is szentek vagyunk, az Ő kiválasztottai. Ő tesz minket szenté és hálából szent életet élünk, azaz Urunknak, Megváltónknak kedves, Őt dicsőítő életet élünk. Ő pedig őriz, vigyáz ránk, mindig.

A 4. verstől Isten kérdezi a népet, hogy miért fordultak el tőle. Hazugnak, megbízhatatlannak találták urukat? Ugyan is az emberek elidegenedtek Tőle. Az elidegenedés elkóborlást, távol kerülést jelent itt. Elkezdtek hiábavalóság után járni és hiábavalóvá is lettek ezután... Ha Istenéi vagyunk és mégis őt semmibe vesszük, akkor mi is semmik leszünk, hiszen Ő adja meg a mi identitásunkat. A nép annyira elfelejtkezett Istenről, hogy már nem is emlékezett az Egyiptomból való szabadulásra. Nem emlékeznek se a szabadításra, se a gondviselésre. Itt egy fontos tanítása lelhető fel a Bibliának: Ha Isten nélkül vagyunk, akkor bűnben vagyunk. Nem az a bűn, ha hazudunk, vagy ha gyilkolunk, hanem az ha Isten nincs az életünkben. Ádám és Éva a bűnesetkor Istent veszítette el és ennek lett a következménye az a sok lelki és testi nyomorúság amit ma is látunk. Izrael eltávolodott Istentől és egyből hiábavalóvá és bűnözővé lett (megfertőztette és utálatossá tették az ígéret földjét), nem maradtak meg egy semleges állapotban. Aki nem Istené az bűnös és elkárhozik, hogy az ember megmeneküljön Krisztushoz kell menekülni.
A bűn lista folytatódik a 8. verstől: A sem a papok sem a törvény magyarázói nem ismerték Istent, pedig a templomban Neki kellett volna áldozniuk és az Ő törvényeit kellett volna a nép számára elmagyarázni. A pásztorok a nép vezetőit jelenti ebben a kontextusban. A próféták bálványok szavát hirdették nem Istenét. Teljes felfordulás volt a királyságban, senki nem azt csinálta amit kellett volna. A külsőségek megvoltak: voltak papok, voltak próféták és voltak törvény magyarázók és bírók, de nem Istent képviselték, ahogy azt kellett volna.  Ezért Isten perbe száll népével és megítéli, jogosan.

Tanulás

Elnézést a hosszú kihagyásért, de nem nagyon volt időm a blog írására. De lássuk az első rész végét:

Jeremiás 1,11-19

"11. Szóla továbbá nékem az Úr mondván: Mit látsz Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12. És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
13. És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
14. És monda nékem az Úr: Észak felől támad veszedelem e földnek minden lakosára.
15. Mert ímé, előhívom én  az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
16. És kimondom ítéletemet felettök az ő mindenféle gonoszságokért, minthogy elszakadtak tőlem és idegen isteneknek áldoztak és tulajdon kezeik munkáit imádták.
17. Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged tőlük!
18. Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind az egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
19. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak tégedet."

  Ennek a szakasznak az első felében Isten tanítja a fiatal prófétát a látások értelmezésére. Ezek a látomásokat nem módosult tudatállapotban látja Jeremiás, se más próféta. Az egyes jelképek megértéséhez, magyarázásához értelem kell. Itt is fontos kiemelni, hogy nem a saját maguk kitalációja alapján prófétálnak Isten emberei, hanem csak azt mondják el amit Isten rájuk bíz. Ez egy nagyon fontos különbség a hamis prófétákkal kapcsolatban. A próféták Isten igéjének hirdetői saját korukban, közösségükben.  A törvény alkalmazását magyarázzák a népnek. Nem is jövendő mondók, de amit Isten elébük ad azt elmondják. A hamis próféták saját gondolataikat mondják el, vagy éppen a mindenkori vezető kívánságának megfelelő jövendöléseket tesznek (pl. Jer 8,11).
Az első kép amit Jeremiás lát a mandulavessző. Ahogy a mandula korai virágzása a tavasz biztos közeledtét jelzi , úgy teljesedik be az amit Isten mond. Amit ő elrendel az meg is fog történni semmi nem akadályozza meg (pl. Jób 38). A második kép az ítélet képe. Egy forró üst jelképezi Isten ítéletét amely északról érkezik, ezzel utalva a Kaldeusokra, a Babiloni birodalomra. Isten kollektív ítéletet gyakorol, az egész népet megbünteti. A nép vezetőinek gonoszságát az egész nép megsínyli. Ha a népben vannak istenfélő emberek azok is meghalnak  vagy elhurcoltatnak (Dánielék). Az ország vezetőinek felelőssége hatalmas, de éppen emiatt vezetők és Isten jogosan kéri tőlük számon, hogy a népet bálványimádását engedik vagy éppen bálványozásra buzdítanak. Pontosan illik ide a 18. vers, Jeremiásnak ezért kell a királlyal, fejedelmekkel és papokkal beszélnie.
  Az ítélet oka az hogy a kiválasztott nép elszakadt Istentől, ahelyett hogy teremtőjüket imádnák, dicsőítenék és hirdetnék a világban. Saját teremtményeiket istenítik.
  A prófétaságra fel kell készülni. Jeremiásnak fel kell öveznie magát (útra készen) és Isten szavát kell mondania még ha kellemetlen is. Érdekes az a fél mondat amit Isten mond a 17. versben: ha megriadsz tőlük maga Isten riasztja el Jeremiást. Egy kommentárban erről azt olvastam, hogy az Isten félelme erősebb minden félelemnél. Valamint itt van szerintem a hitnek az alapja is, megbízok-e Istenben, bele kapaszkodok-e az ő ígéreteibe és akkor nem árthat nekem semmi (Róm 8,31). A hit, hogy Jézus Krisztus eltörölte bűneimet, az óember meghalt vele a kereszten egy teljesen megváltozott életre visz. A Krisztus előtti életnek semmi köze nincs a Krisztus utánihoz és ennek a titka a hitben rejlik és nem a cselekedetekben, de a hitnek a megváltozott cselekedetek a gyümölcsei.
  Isten biztatja és megerősíti Jeremiást. Nem ígér neki békét és teljes elfogadást. Az emberek viaskodni fognak az Úr szava ellen. A bűnös ember Isten ellensége, reakciója csak ez lehet. De nem fogják legyőzni őt, mert Isten ott van mellette és megmenti. Nagyon nehéz feladatott kapott Jeremiás, de ahhoz meg is kapta az erőt.