Prófétaság

Jeremiás 1,4-10.

"4. Szóla pedig az Úr nékem mondván:
5. Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közzé.
6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én!
7. Az Úr pedig monda nékem: Ne mond ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akihez küldelek téged és beszéld mindazt amit parancsolok néked.
8. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9. És kinyújtá az Úr az ő kezét és, megilleté számat, és monda nékem az Úr: Íme az én igémet adom a te szádba!
10. Lásd, én a mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj."

  Isten megszólítja Jeremiást. A nevének jelentése "Isten (Jahve) megalapoz", "Isten felemel". Az Úr alkotta őt és ismerte (a héberben ez a szó nem csak egy felszínes ismeretet jelent, hanem egy nagyon szoros testi-lelki kapcsolatot). Ugyan úgy már születése előtt, de a megalkotása után megszentelte, ez azt jelenti, hogy magának külön választotta, az Istené Jeremiás. Az, hogy Isten ismer minket és az övéi vagyunk sok helyen előfordul (Gal 1,15, Ézs 43,1, Ézs 49,1). A hívők azért szentek (és nem csak azok akiket az emberek annak neveznek ki) mert Jézus Krisztus által az Atyáéi (pl. János 6,37-40), ezért használják az apostolok is a hívők megszólítására a szentek szót. Ez mekkora kiváltság! Tudatában vagyunk ennek, érezzük felelősségét?
  Prófétának rendelte a népek közzé Jeremiást, a próféta feladata figyelmeztetni a vezetőket és a népet, ha eltérnek Isten akaratától, de Isten ígéreteit, áldásait is hirdetniük kell. Ez látszik a 10. versben is. A prófétai szolgálat ezt jelenti: ítéletet (gyomlál, írt, pusztít, rombol) és áldást és megmenekülést hirdetni (épít, plántál). Fontos látni, hogy egyiknek sincs értelme a másik nélkül. Veszélyes csak Isten szeretetéről beszélni, ha nincs mellette az ítélet amitől megment. És ha csak az ítéletről beszélünk a kegyelem nélkül az se igaz.
A prófétálás egy komoly feladat és érthető, hogy a fiatal ember megijed a megbízástól. Isten azonban bátorítja és megadja az alapot, hogy miben bízzon. Isten adja meg mit kell mondani, és ő mondja meg kinek kell mondani.  És utána meg is erősíti egy tettel, megérinti Jeremiás száját. mindent Isten végez el, Jeremiásnak nem kell tennie semmit csak engedelmeskedni. Sokszor gondolok arra, hogy mit tegyek, vagy mit ne tegyek, de ennél sokkal egyszerűbbek a dolgok: engedni kell Istennek (Zsolt 37,5). Hatalmas feladatot kap Jeremiás, de hatalmas az is aki mellette van, mekkora bátorítás ez!

Jeremiás bemutatása

Jeremiás 1,1-3.
"1. Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, aki az Anatótban, Benjamin földén lakó papok közül vala;
2. Akihez szól az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében.
3. Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban vala."

 Jeremiás egy papi családból származó férfi a Kr.e. 7-6. században az ókori Júdában. Az időszak nagyon pontosan megadható a felsorolt királyok alapján (Kr.e. 650-580). Édesapja és maga is pap volt. A júdeai Anatót egy kis városka Jeruzsálemtől körülbelül 5-6 km-re légvonalban. Ezek alapján lehet sejtésünk, hogy milyen körülmények között élt. A felsorolt királyokról a 2 Krónika 34. részében találunk még információt. Jósiás istenfélő király volt, de utódai már nem. És ennek eredménye lett az amit a harmadik vers végén olvashatunk, hogy Jeruzsálem népe a fogságba lett hurcolva a babilóniai megszállás idején.
 Érdekes megfigyelni a pontos név felsorolást. Ezeknek a királyoknak a neve nem csak a Bibliában található meg, hanem más független történelmi forrásokban is. Izrael népe, a júdeai királyság nem kitaláció, a Babilon birodalom sem az. Isten a történelem ura és a történelmünkön keresztül is munkálkodik, igazolja magát. Ez is a Biblia hitelességét támasztja alá.
 Isten már fiatalon megszólította Jeremiást, erre néhány verssel később is találunk utalást, de a hosszú prófétai szolgálatból is következtethetünk erre (80 év). A Szentháromság Isten embereket választ, hogy szóljon. Ritkán jelenti ki magát közvetlenül és csak a kiválasztottakhoz szól (Ebben is megmutatkozik az ő szentsége.). Így keletkezett a Biblia is. Isten ihlette, de emberek írták le. Isten ezen keresztül szólít meg minket és mindenkit. Jézus is a tanítványokat küldi el, hogy beszéljenek róla. Megtehetné, hogy kijelenti magát mindenkinek, de mégis az az ő terve hogy embereken keresztül munkálkodik. Krisztus visszajövetelekor mindenki számára nyilván való lesz kicsoda ő és senki nem tudja semmisnek venni, de ahogy az ószövetség idejében, úgy ma is embereket használ. Bibliafordítókat, misszionáriusokat, igehirdetőket, de minket hétköznapi embereket, akiknek az életébe belépett és megváltott. Nekünk adja feladatul, hogy beszéljünk másoknak arról, amit róla megtudtunk. Elmondani, hogy miért vagyunk bűnben és hogy van megoldás. Az emberi nép ítélet felé megy, ahogy Jeremiás idejében Júda. Isten nem véletlenül pont abban az időben rendelte őt és nekünk se véletlenül az a feladatunk, hogy Jézusról beszéljünk. Senki se térhet ki a számonkérés alól. Megtudunk állni Isten előtt? Ki tudjuk menteni magunkat, vagy jogos lesz az ítélete, hogy megbüntet minket. A bűn zsoldja a halál, komolyan vesszük ezt? Jézus Krisztus az egyetlen menekülési útvonal, nem lehet nélküle élni. De ő nem is kér semmit tőlünk, és pláne nem kér üres vallásoskodást, képmutatást. Egyet akar csak, hogy higgyük el, hogy ő értünk halt meg.

Jeremiás.

Ebben a blogban szeretném a Biblia Jeremiás próféta által írt könyvének olvasásakor megértett dolgokat megörökíteni. Előreláthatóan hetente próbálom frissíteni új bejegyzésekkel a naplót.