A hívők sokszor szembesülnek azzal, hogy bár Istent követik, de mégse úgy történnek a dolgok ahogy azt ők szeretnénk. Persze ebből nem szeretném magamat se kivonni, mert én is megélem, hogy keresztyénként is sok kísértéssel, bűnnel küzd az ember és ez nem könnyű, elkeserít.
Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék most megvilágítani amire mostanában jöttem rá:
1. Isten teremtési rendje a bűnesettel megromlott. Ez főleg az egyedüllét kapcsán terhelt meg. Hiába hangzik el Isten szájából, hogy nem jó az embernek egyedül (1Móz 2,18) mégis hívő fiúk és lányok lesznek magányosak. Ez nem Isten büntetése, hanem egyszerűen a bűn következménye, aminek mint a bűn alárekesztett világban mi is részesei vagyunk sokszor éppen úgy, hogy mi magunk teszünk valamit Isten akarata ellen.
2. A másik, hogy Istennek a nehézségeken keresztül is terve van az életünkkel, és az az akarata, hogy Őt dicsőítsük. Ezért nem szabad magunkba roskadni, hanem keresnünk kell ezt a célt. Egyedül vagyok? Ez időt ad szolgálatra. Szegény vagyok? Példa lehetek, hogy nem a földi kincsek tesznek boldoggá. Munkahelyi konfliktus? Tudok szelíd és alázatos lenni vagy éppen hű lenni Istenhez. Csalásra kényszerítenek? Fontosabbnak mutatni Istent és a tiszta lelkiismeretet, igazságot a munkahelyemnél. Így tudunk csak igazán világítani, a sötétségben ragyog fel leginkább a fény.
"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és világítson mindazoknak akik a házban vannak. Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté evangéliuma 5,14-16
